A polisztirolszármazékokat a szinezhetőségük, ütésállóságuk és esztétikai tulajdonságai miatt sűrűn használják autóbelsők, műszerfalborítások kialakítására. Ezek az esetek többségében kopolimerek, valamint magas töltőanyagtartalommal rendelkeznek. Egy érdekes jelenség is megfigyelhető: vannak olyan receptúrák (TPE-S-ek), amiknél a napsugárzás hatására olajat izzad magából a műanyag munkadarab. Természetesen ez egy autóbelső használhatóságát jelentősen rontja.
Az alábbi képsorozaton a jelenség 225-szörös nagyításban látható:
Balról jobbra haladva az UV-expozíciós idők rendre 6 óra, 1 nap, 3 nap.
A következő diagramon a kivált olaj felületre vetített fajlagos mennyisége látható az UV-expozíciós idő függvényében:
Megfigyelhető, hogy egy idő után a folyamat megáll, és visszafordul - a műanyag visszaissza az olajat. Mostanáig ezt a jelenséget az iparban nem vizsgálták, hogy milyen keverékek nem mutatják ezt a jelenséget.
E célból Kraton az ATLAS-MTS-t kérte föl arra, hogy végezzen neki napfényállóság teszteket. A Kratonnal számtalan keveréket állítanak elő, többről tuják, hogy produkálja ezt a jelenséget, másoknál ennek a mértékét elfogadhatónak tartják.
A cél az volt, hogy a két szemmel látható szélsőérték közötti UV-val szembeni viselkedésre egy rutinszerűen alkalmazható vizsgálati eljárást dolgozzanak ki.
A tesztkamra a Atlas Ci5000 Weather-Ometer volt, a vizsgálatokat az egyik legelterjedtebb autóipari napfényállósági szabvány - a SAE J 1885 /J 2412 - szerint végezték ablaküveg szűrővel, hiszen a cél az autóablak mögötti körülmények modellezése volt. A tesztciklusokban a besugárzás idejét és energiárjár növelték, utóbbit 1241 kJ/m2-ig (340 nm-en).
A besugárzás után a ragacsosságot, a fényesség megváltozását, a hólyagosodást és az olaj kiválását (oil bleed out - OBO) vizsgálták. Azoknál a mintáknál, ahol az OBO jelenséget várták, már 150 kJ/m2-nél tapasztálták, amiket pedig elfogathatónak tartottak 1241 kJ/m2-nél sem vált ki olaj a felületen.
A felületi érdesség hatásának vizsgálatához a különböző, a GM által használt szerszámokkal fröccsöntöttek mintadarabokat egy rossz és két jó alapanyagból. Az OBO kezdete az érdesebb minták esetén a hosszabb besugárzási idők felé tolódott el és láthatóan 600 kJ/m2-nél növekedett, a jó alapanyag esetében ezúttal sem jelent meg olaj vagy ragacsos anyag a felületen. A további vizsgálatokhoz, mind érdes, mind fényes mintalemezeket használnak majd.
Végeredményben sikerült a fenti eljárást alkalmazni arra, hogy a különböző receptúráknál az OBO jelenség mikor jön elő, számos receptúrát tudtak rövid idő alatt kipróbálni. Ezen kívül alapanyaggyártó saját méréssel tudja bizonylatolni, hogy az általa gyártott termék extrém besugárzások esetén sem fog jelentős minőségromlást elszenvedni.
Ha bővebben is érdekli e téma szívesen látjuk 2010. november 11-én tartandó
KÖRNYEZETI HATÁSOK MESTERSÉGES SZIMULÁLÁSA ÉS HATÁSVIZSGÁLATA
