Aki anyagvizsgálattal valaha kapcsolatba került, biztosan hallotta a Brinell, Vickers vagy Rockwell nevet. Talán többször is, mint ami kényelmes. Esetleg még ilyen lehet ismerős, hogy Leeb, Knoop vagy a műanyagosoknak, gumisoknak a Shore. Kik voltak ők? Mikor éltek, mikor találták ki ezeket az eljárásokat?

Brinell-prés (Gillemot László, Metallográfia és anyagvizsgálat, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1952.)

  A legkorábbi, iparban használatos keménységmérési módszer a Brinell-féle volt. Ez a kezdetektől fogva ugyanúgy, ugyanolyan formában létezik (némi finomítást, esetleges digitalizálást leszámítva). 

A svédacél köznévvé alakult jelzős szerkezet mutatja a skandináv ország komoly acélipari múltját. Az említett mérési eljárás születése pontosan 110 éve, 1900-ban volt egy svéd acélüzemben. Ekkor vezette be munkahelyén majd mutatta meg a világnak J. A. Brinell a később róla elkeresztelt vizsgálati módszert.

Johan August Brinell, svéd mérnök 1849-ben született Bringetoftában (egy kéttucatnyi házból álló kis falu Jönköping ,,közelében"). Jönköpingbe járt középiskolába, majd 1871-ben végzett Borasban a műszaki főiskolán. Először a Nydqvist & Holmnál (a NOHAB név ismerősebb, igaz?) dolgozott mérnökként Trollhättanban. 1882-ben került a Fagersta Művekhez főmérnökként, itt kezdett komoly kutatásokba. Eleinte az acélok szerkezetében melegítés-hűtés hatására végbemenő változásokat tanulmányozta, a töretfelületek alapján szabadszemes megfigyelésekkel (nem volt módja ugyanis mikroszkópi vizsgálatokra). Rengeteg tapasztalati megfigyelése alapján első jelentős cikke 1885-ben jelent meg ebben a témakörben, bár egy kortársával - Floris Osmonddal - gyakorlatilag egyszerre, egymástól függetlenül publikálták ugyanazon eredményeiket. Mivel Osmond mikroszkópi vizsálatokat is végzett, az ő cikke és neve vált ismertebbé. Azonban Brinell gyakorlati makroszkópikus megfigyelései nélkül az ipar sokkal nehezebben fogadta volna be a mikroszerkezeti megfigyeléseket. 

1900., Párizs: 5 hónapon keresztül tartanak az olimpiai játékok, Bauer Zoltán diszkoszvetésben aranyérmet szerez Magyarországnak. A kíváncsi látogatók a Trocadero-n lófrálnak, a világkiállításon olyasmiket csodálnak, mint Rodolf Diesel mogyoróolajjal működő motorja, kipróbálhatják a mozgólépcsőt, egy orosz pezsgő elhappolja az összes francia jelölt elől a Grand Prix de Champagne-t. Ezen a kiállításon mutatták be az első keménységmérőt a közönségnek. A műszer pontosan úgy mért, ahogy mai társainak többsége: 3000 kg-os terhelést adtak egy kemény acélgolyón keresztül az anyagra, és a lenyomat nagyságát mérték. Eleinte nem is a konkrét keménység mérőszámokat használták fel, hanem egyszerűen acélok szétválogatásra alkalmazták. Hogy mennyire ámultak ezen a korabeli hölgyek és urak, nem tudjuk, azonban a berendezés a zsűritől nagydíjat nyert (mint az orosz pezsgő). 

1902-ben Brinell akadémiai tag lett, majd egy év múlva a Jernkontorethez ment főmérnöknek, ahonnan végül visszatért a keménységmérő szülőgyárába elnökként. Számos címet és kitüntetést kapott elismerésül. Nevét a mérési módszeren kívül egy jelenség viseli: a brinelleződés (Brinelling) - mikor a egy gépelem akkora terhelést kap egy másikkal való érintkezéstől, hogy lenyomat marad benne (például - szintén svéd találmány - a golyóscsapágy golyója a gördülőtestben).

Ha a Brinell-keménységmérésnek már nyoma sem marad, mert mondjuk ezer év múlva már az ujjunkba épített csippel küldjük az agyunkba az acélszilárdságokat, az acélszerkezeti kutatási eredményei valószínűleg még akkor is megmaradnak.

S hogy a svédek az acélipari üzemeikben ma hogy mérnek? Itt egy videó róla: