Ha tudni szeretné, mi okból került ez a videó egy műszeres blogra, kattintson majd a továbbra.

Nos, a klipben látható gitáros úriember - mármint a nyakkendős: Angus Young - konkrétan egy Gibson gitárral csapatja a rock'n'rollt.

Hogy mennyire nem volt könnyű egyetlen gitárost kiemelni ebből a körből...

Mint a legtöbb helyen, ahol bevonatokat készítenek, a Gibsonnál is előkerült az ehhez a témakörhöz tartozó méréstechnika. A bevonatok leggyakrabban mért paramétere a vastagsága. Könnyen belátható, ha túlságosan kicsi a rétegvastagság, nem fejti ki a kívánt hatását, ha pedig túl vastag, pazaroljuk az anyagot, méretpontatlanság lép föl.

A hangszergyártónál az elsődleges mérendő paraméter a fa hordozóra felvitt lakk rétegvastagsága volt. Ebben az esetben a megfelelő rétegvastagság a hagzásért felel. A túl vastag lakk letompítja a test rezonanciáját, a túl vékony természetesen ezzel ellentétes hatást fejt ki. Persze ezen túl, hogy kiderüljön, mennyinek kellene lenni az optimális rétegvastagságnak, fontos, hogy gyártás közben tudjuk ellenőrizni a rétegvastagságot, hogy ne legyen különbség a szerda reggeli és a péntek délutáni gitárok közt.

Az érzékeny, kisméretű ultrahangos műszerek megjelenése előtt a lakkok rétegvastagság-mérésére csak roncsolásos módszerek jöhettek szóba.

Jelen gyártónál ez úgy nézett ki, hogy egy hősugárzóval megmelegítették a munkadarabot. Mikor a lakk meglágyult, egy pengével lenyúztak belőle egy kis darabot. Ha ezt sikerült mikrométerrel deformációmentesen megmérni (nyilván nem egyszerú, azért írunk róla), megállapíhatták, ha a vastagsága nem volt megfelelő...vagy jobb esetben igen, ez a roncsolt gitár jó volt.

Termékfejlesztésnél a roncsolásos vizsgálatok még elfogadhatóak, de sorozatgyártásnál már nemigen. Az ultrahangos méréstechnika pont ideális erre az alkalmazásra, hiszen a legtöbb buktatója - úgymint a nehézkes kiértékelés, szóródó/többszöröződő visszangjel, struktúrált felületek - nem jellemzőek a fa alapon lévő töltőanyag nélküli lakkokra.

 Régebben a leggyakoribb lakkok nitrocellulóz-oldatok voltak, manapság ezek kétkomponensű poliuretán gyanták. A fa (mahagóni, jávorfa, ében stb.) hordozó helyett alternatív modern anyag a grafitszálas epoxigyanta.

Kép: Jimi Hendrix performansza

Az ultrahangos rétegvastagságmérők hasonlóan a többi hasonló nevű mérő-/vizsgáló műszerhez, az ultrahangimpulzusok futásidejét méri, majd a hangsebesség figyelembevételével kiszámolja a megtett utat. A visszhangjelek időbeli távolsága alapján több egymás fölötti réteg is mérhető, mint ahogy ezt a lenti ábra szemlélteti:

E mérőműszereknél természetesen a hang frenkvenciája, valamint az adó-vevő szonda kialakítása olyan, hogy a bevonatvastagságokra jellemző futásidőkre (azaz távolságokra) legyen a legoptimálisabb. 

Ha valaki 1995 utáni Gibson gitáron játszik, biztos lehet benne, hogy ilyen műszerrel mérték. Hogy jól hangzik-e, az már csak a zenészen múlik.