Aki anyagvizsgálattal valaha kapcsolatba került, biztosan hallotta a Brinell, Vickers vagy Rockwell nevet. Talán többször is, mint ami kényelmes. Esetleg még ilyen lehet ismerős, hogy Leeb, Knoop vagy a műanyagosoknak, gumisoknak a Shore. Kik voltak ők? Mikor éltek, mikor találták ki ezeket az eljárásokat?

Brinell-prés (Gillemot László, Metallográfia és anyagvizsgálat, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1952.)

A polisztirolszármazékokat a szinezhetőségük, ütésállóságuk és esztétikai tulajdonságai miatt sűrűn használják autóbelsők, műszerfalborítások kialakítására. Ezek az esetek többségében kopolimerek, valamint magas töltőanyagtartalommal rendelkeznek. Egy érdekes jelenség is megfigyelhető: vannak olyan receptúrák (TPE-S-ek), amiknél a napsugárzás hatására olajat izzad magából a műanyag munkadarab. Természetesen ez egy autóbelső használhatóságát jelentősen rontja.

Az amerikai DeFelsko cég néhány hónappal ezelőtt jelentette be egy érintésmentes kézi rétegvastagság-mérő, a PosiTector PC kifejlesztését. Ennek elsődleges alkalmazási területe a kezeletlen porfestett felületek mérése. Itt lényeges szempont az érintésmentesség, hiszen a kezeletlen bevonat a legkisebb érintésre is megsérül. Miért nem a késztermék rétegvastagságát mérik? Ha valahol mérnek rétegvastagságot, nyilván ezt a paramétert tudják meghatározni, viszont a selejtet a legtöbb esetben nem lehet kijavítani. Ezért van jelentősége, hogy létezik olyan módszer, amivel a beégetés előtti méréssel megmondható a rétegvastagság - azaz korrigálható is valamelyest.

Az elmúlt hónapban nyílt lehetőségünk arra, hogy egy műszerrel a lehetséges vevőket végigjárva tapasztalatokat gyűjtsünk. Ezeket összegezzük a továbbiakban:

A Brinell keménységmérés során kemény acéloknál már a kezdetektől felfigyeltek arra a jelenségre, hogy a behatolótest (acél-, valamint később karbidgolyó) deformálódik. Azaz a lenyomat nagysága már nem lesz arányos az acél keménységével. 

És vajon mihez kellettek akkoriban ezek a keményebb acélok? Fegyverekhez, páncélzathoz, hadihajókhoz.

A történelemkönyvekből, háborús regényekből ismerős lehet a Vickers-géppuska, vagy a Vickers repülőgépek. 

 Már a keménységmérés hőskorában, az 1900-as évek legelején rájöttek, hogy a Brinell-módszer egyik hátránya a lassú, két lépésben történő mérés. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy igen hamar más elven mérő eljárást is kidolgoztak, amely az adott terhelés alatt nem a lenyomat átmérőjét, hanem a mélységét méri. Ezt ismerjük ma Rockwell-keménységmérésnek.

A Rockwell keménységmérő képe (Gillemot László, Metallográfia és anyagvizsgálat, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1952.)

Kollégáinkat november végén egy prágai látogatásra hívta meg az egyik műszergyártónk, nevezetesen az Oxford Instruments. A jellemzően közép-európai országokból összejött társaságnak az egy héttel korábban bejelentett új X-MET7000-es kézi röntgenfluoreszcens (XRF) elemzőt mutatták meg.