Bár rendszeres olvasója kevés van e blognak, nekik, és az alkalmi látogatóknak szólunk, hogy a ritka posztolás oka az energia- és témagyűjtés. Köszönjük!

Az elmúlt években az élelmiszerek és italok csomagolása területén több mélyreható változás történt. Nemcsak a színekben, hanem a csomagoló anyagok minőségében is folyamatos változás, megújulás tapasztalható.

 Egy másik szembetűnő jelenség az, hogy a gyártók egyre inkább az áttetsző, főként PET-palackos csomagolást részesítik előnyben. Ez nemcsak súlybeli megtakarítást jelent, hanem az áru is lényegesen attraktívabb vizuálisan, mint a régi csomagolóanyagban.

 PET mellett ugyancsak széles körben használják a HDPE-t és a PP-t csomagolóanyagként, valamint egyre elterjedtebbek a PA és EvOH tartalmú sokrétegű anyagok is.

Az új, komplex rendszerek azonban ugyanúgy ki vannak téve a hőmérséklet és az uv-sugárzás hatásainak, és kérdés, hogy mennyire védik meg ettől a beléjük csomagolt élelmiszert, italt. A hőmérséklet és az UV, valamint az oxigén ugyanis nemcsak a csomagolóanyagra hat fokozott mértékben, hanem az árura is komoly hatással van.  Mivel nem ismerjük mindegyik anyag ellenálló képességét a fotodegradációs reakciókkal szemben érthető módon megnövekedett az ilyen tesztek jelentősége.

A különböző csomagolóanyagoknak azonban különböző az oxigén penetrációs tulajdonsága és eltérő az UV-re vonatkozó szűrő hatásuk is, ezért eltérő módon reagálnak a környezeti hatásokra. Amennyiben a gyártók nem vizsgálják be a csomagoló anyagok fény- és időjárás állóságát, könnyen meglepetés érheti őket.  A PET-palackok vékony falán át például több oxigén tud áthatolni. Az oxigén áthatolás mértékét befolyásolja az UV által okozott anyagöregedés is, vagyis az idő előrehaladtával egyre több  UV-sugárzás  és  O2 jelenik meg a palack belsejében, ami nem elhanyagolható tényező az ital tartósságának vonatozásában.

Az Atlas Sunspot 2011. 41/89. kötetében megjelent cikkben a szerzők részletesen bemutatják csomagolóanyagok időjárás-állósági vizsgálatát a Suntest CPS+, Suntest XXL+, valamint a Xenotest Beta berendezésekben.

Egy nagyon jó grafika az ekvivalens sugárzási dózisok nagyságrendjeiről. Banánevéstől a halálig:

(a kattintástól a kép jobban olvasható lesz)

Elsőre nagyon könnyűnek tűnik a válasz: a hagyomány szerint a korabeli ún. karoling láb mértékegység az ő lábfeje hosszával egyezik.

A hosszmértékek egységesítésére a középkorban is számos uralkodó kísérletet tett legalább országon belül. A hagyomány szerint egyébként nemcsak I. (Nagy) Károly, hanem pl.: I. Henrik angol király esetében is a saját testméretei szerint standardizálták a hosszakat. Ez egyes feltételezések szerint Magyarországon is hasonlóképpen lehetett, amire a királyi öl, királyi arasz stb. kifejezések utalnak.

Innen már csak egy táblázat választ el elvileg minket a választól? Távolról sem, de nézzük meg részletesebben a ,,tovább" után.

Cikk- vagy könyvajánló e blogon még egyszer sem szerepelt, azonban az idokep.hu-n megjelent írás azonban mindenképp megérdemli a reklámot, különösen, hogy méréstechnikai vonatkozásai is vannak. Higgyék el izgalmas. Makroszkópikus anyagvizsgálati analógiát erőltetve olyasmi sokkoló jelenségekről van benne szó, mintha egy műanyag a folyásindexét mérve egyszercsak kerámiaként viselkedne. És csak akkor.

Tehát a cikk: http://www.idokep.hu/hirek/quantum-radar-delayed-choice-eraser