Az 1066. év a magyar történelemben meglehetősen eseménytelen volt, Angliában azonban igen mozgalmasnak bizonyult. Mi köze ennek a műszerekhez?

 A ,,tovább"-ra kattintva kiderül minden.

A történet úgy indult, hogy 1066. januárjában meghalt a gyermektelen III. (Hitvalló) Edward király. Végrendeletében a wessexi Godwin fiát, Haroldot nevezte meg örökösének, akit II. Harold néven meg is koronáztak. Ez azonban különösebben nem akadályozta a kortárs oligarchákat, hogy trónigényüket megróbálják érvényesíteni, így 1066 őszén kicsit megsűrűsödtek az események.

A norvégok ekkoriban még nem téli olimpiai aranyak gyűjtésében, hanem Anglia feldúlásában láttak fantáziát, hogy nemesfémekhez jussanak. III. (Hardrada = Könyörtelen) Harald norvég király és Tostig Godwinson (igen, II. Harold testvére) a yorki Fulford mellett szeptemberben megütközött a király szövetségesének számító észak-angliai Morcarral és Edwinnel. A csatában végül a norvégok győztek, övék lett York és környéke, bár közel sem fölényesen, sőt veszteségei nagyobbak voltak, mint az észak-angol seregé.

Az egykori csatatéren tömérdek régészeti leletet találtak. (Például a Yorki Kincskeresők Klubjának segítségével.) Ezek a ,,vasdarabok" természetesen teljesen véletlenszerűen helyezkedtek el, összekeveredtek egyfelől az angol valamint skandináv, illetve a középkori és újabb kori leletek. Az Oxford Istruments munkatársainak segítségével a 2000 db vas tárgyból 300-at vizsgáltak meg összetétel szempontjából az X-MET5000-es műszerrel. Azért erre a módszerre esett a választás, mert a mintákat természetesen nem illik sem roncsolással vizsgálni, sem formára darabolni, hogy beférjen a műszerbe. A hordozható röntgenfluoreszcens (XRF) műszer mindkét kritériumnak megfelelt.

Kép: a labor illetve mérés közben az oxfordos kolléga

Bár az adatok teljes kiértékelése összesen 6 hónapot vesz majd igénybe, már most le lehet vonni néhány következetést. Egyfelől az összetétel alaján sokkal pontosabban lehet csoportosítani a leleteket, mint alaki szempontok alapján, mivel az azonos helyről származó mintákban azonos jellegzetes nyomelemek találhatók. Másfelől a későbbi használati tárgyak esetén megerősíti azt a föltételezést, hogy a környékbeli lakosok újrahasznosították a csatatéren kallódó fegyvereket (szaknyelven post-battle metal-recycling).