Hány képet lát a képen?

(Munkácsy Mihály: Kislány tanulmány a Tépéscsinálókhoz, vázlat, 1872 körül. Olaj, dublírozott vászon. Magántulajdon)

Nyilvánvalóan egyet. De, mint a festő szakértőjének, Végvári Zsófiának 2005-ös kutatása során bebizonyosodott, ezen a vásznon bizony két kép van egymáson. A másik is egy tanulmány - a Konyhában c. képhez.

Ebben a vizsgálatban egy radiográfiai röntgenberendezéssel világították át a festményt. Mivel a különböző pigmentek más-más elemösszetételűek, ezért a röntgensugárzást is más-más mértékben nyelik el. Így az átvilágítás során a szabad szemmel látható kép alatt megláthatjuk a másik festményt. (Így vált láthatóvá a bitumen alapú festékben "elsüllyedt" aláírás is.)

Munkácsyra jellemző volt a kísérletező kedv, így érthető, hogy mivel rengeteg vázlatot készített, nem feltétlenül festette mindet külön vászonra. (Gyakran élt az átfestéssel és ráfestéssel még egy képen belül is.) Jelen esetben is ez történt, illetve, mint kiderül több képe alatt is ott volt egy másik.

Azonban az így átvilágított művet csak fekete-fehérben tanulmányozhatjuk, hiszen a röntgen elnyelése itt elsősorban a kémiai elemek rendszámától függ, tehát egyáltalán nem a szemmel látható világos-sötét tónusokat adja vissza. Nyilvánvaló volt tehát, hogy a művészettörténész kollégákat az is érdekelte, hogy az alsó képen milyen színek vannak.

Erre nagyjából puszta gondolkodással is lehet következtetni, hiszen mivel vázlatokról van szó, az ábrázolt motívumok megjelennek nagyobb műveken is. A bizonyossághoz itt egy roncsolásmentes és lehetőleg hordozható analitikai módszerre volt szükség.

A választás ismét a röntgenre esett, egy teljesen másik eljárást, a röntgenfluoreszcenciát (XRF) alkalmaztuk. Ezzel az elemanalitikai eljárással, az elemösszetétel alapján ki lehetett következtetni, hogy milyen szervetlen ásványi anyagból készültek az egyes festékek.

Az előző bejegyzésben írtakkal megegyezett az alapelv: egy hordozható XRF műszerrel végeztünk minőségi elemzést. A helyzet annyiban volt bonyolultabb, hogy itt több réteg volt egymás fölött, és a kiértékeléskor meg kellett állapítani, hogy egy-egy jel a spektrumban melyikből származhat. A mérési pontokat, és a hozzá fűzött eredményeket az alábbi képen lehet megtekinteni:

A mérések tehát alátámasztották a feltételezést, hogy az átfestett kép és a későbbi mű színei hasonlóak. 

A próbamérés bebizonyította, hogy a teljeskörű festményvizsgálat során is igen hasznos lehet a hordozható XRF eljárás, mivel gyorsan, roncsolásmentesen és egyszerűen a információt a művek kémiai összetételéről.