A 2010-es futball VB előtt/alatt/után két szóval bizonyosan gazdagabb lett a szókincsünk. Megtudtuk mi az a vuvuzela, és a jabulani. Bár előbbi is sok embert képes az őrületbe kergetni, mégis egyes kapusok rémálmáról a jabulani nevű labdáról lesz szó e cikkben.
A jabulani szó zulu nyelven örömhozót, örvendezést jelent. Gyakran adják keresztnévként is, beceneve a Jabu.
A mai futball labdák anyagukat és fölépítésüket tekintve igen sokban különböznek a korábban megszokott bőrcsíkokból, vagy -öt- és -hatszögekből összevarrtaktól. Az alkalmazott anyagokra nincsen megkötés - teljesíteni kell az előírt értékeket, és kész, mehet a labda a VB-re.
A rosszemlékű 1986-os VB óta teljesen szintetikus labdákkal játszanak. A jobulani ,,héja" EVÁ-ból (poli(etilvinil-acetát)), a belseje PUR-ból (poliuretán) készült. A szerkezetet szemlélteti az alábbi ábra:
Természetesen a FIFA előír bizonyos paramétereket a labdákra. Az alábbi táblázatban az előírásokat, és a jabulani értékeit lehet egymás mellett megtekinteni:
| paraméter | FIFA előírás | jabulani |
| kerület [cm] | 68,5–69,5 cm | 69,0 ± 0,2 cm |
| átmérő [% eltérés] | ≤ 1,5 | ≤ 1,0 |
| vízfelszívás [%-os tömegnövekedés] | ≤ 10 | ~ 0 |
| tömeg [g] | 420 - 445 g | 440 ± 0,2 g |
| visszapattanás szórása [cm] | ≤ 10 | ≤ 6 |
| nyomásesés 3 nap után [%] | ≤ 20 | ≤ 10 |
Méréstechnikai szempontból a táblázatban szereplő paraméterek nem jelentenek különösebb kihívást, bár tegyük hozzá a szfericitást ma már koordinátamérőgéppel mérik. Az egyetelen, amit kiemelnék ebből, az egyetlen dinamikus vizsgálat: a visszapattanás mérése. Az előírás szerint két méterről egy acéllemezre ejtve a labdát a visszapattanás szórását kell számolni tíz próbából. Látható, ez is bőven benne van a határértékben. A sokat kritizált túlzott pattogásra számszerű adat, hogy a labda 143-149 cm-re pattant föl. Hogy ez sok, vagy kevés-e, nem tudtam összehasonlítani, hiába túrtam föl a netet korábbi adatokért. Akad azonban egy előírás, ami nem szám szerinti értéket ad (nincs is benne a táblázatban), hanem megy/nem megy alapon működik. E szerint a labdát 2000-szer 50 km/h sebességgel egy acéllemeznek lőve, nem lehet számottevő a nyomásesése, valamint a gömb alak se torzulhat.
A labdák lövöldözésére egy igen érdekes célgép szolgál, mivel nyilvánvalóan egy ember nem tudja kétszer egyformán megrúgni. Ezzel a rúgórobottal különböző rúgási erősségeket, csavarásokat satöbbit lehet kiváló megismételhetőséggel modellezni. Az alábbi videó közepe felé lehet megszemlélni a berendezést, amint a Loughborough Egyetemen végzik vele a teszteket:
A felépítése igencsak hasonlít az ingás ütőműhöz, azzal a különbséggel, hogy a kalapács a focicipőt modellezi, és természetesen a mintatér is jelentősen nagyobb. Biztonsági plexiről itt nincsen szó, az a cél, hogy a labda kirepüljön a műszerből. A vizsgálatok a FIFA előírásoknak való megfelelésen túl azt is megmutatták, hogy az eddigieknél jóval kisebb a szórása a rúgások célzásának.
Ez annak köszönhető, hogy a burkot már nem tarkítják mély barázdák (az egyes elemeket hegesztéssel illesztik - már nem varrják), ellenben apró rücskökkel segítik, hogy a légáramlás ne váljon el a felülettől, ami a nagy örvények miatt módosítaná a megrúgott labda röppályáját.
A rúgási pontosságon túl másik fejlesztési irány, hogy a rúgás energiája a lehető legjobban átadódjon. Ezt úgy érték el, hogy a belül található PUR igen rugalmasan viselkedik, a korábbi labdákhoz képest a felszín nem hullámzik az erős rúgásokkor, valamint a ,,varrások" is kevesebb energiát nyelnek el. A hullámzás hiánya természetesen a repülési tulajdonságokat is kedvezően befolyásolja. Ezek az újabb tulajdoságok valóban szokatlanok lehetnek a korábbi labdákhoz képest, de mindkét csapat ugyanazzal a labdával játszik. Sőt egy újabb közhellyel legyen kerek ez a poszt: csúcstechnikás labda ide, vagy oda, a bíróknak sokszor egy szimpla szemüveg is sokat segítene...
