Az autós hirdetések már régóta bizonygatják, hogy nemcsak az utasokat, hanem a hozzájuk tartozó holmit is képesek elvinni, nem is akármennyit. Eleinte a grafikusok rajzoltak éppen a csomagteret kitöltő bőröndsorozatot az autóba, később az objektív összehasonlítás érdekében számadatot adnak meg a csomagtér méretére. Eltekintve a "hullás" mértékegységtől, gyakorlatilag mindig liter dimenziójú ez a mennyiség - legalábbis személyautókon. Vajon hogyan mérik ezt meg? 

Az igazság az, hogy egyfelöl mérhető, másfelől számítható ez az adat. Mielőtt ezekbe belemennénk, térjünk ki arra, hogy mit is mérünk/számolunk ki tulajdonképpen? A legtöbb csomagtartó nem szabályos test, igen bonyolulut, sokszor zegzugos kialakítású. Számoljunk bele minden kitüremkedést, vagy lyukat? Vagy épp ellenkezőleg, redukáljuk egy téglatestté? És hol a határa? A hátsó ülés pereme fölött ér, a kalaptartót leszedve? Nyilván ha minden zegzugot bele szeretnénk számolni nagyobb érték jönne ki, jól hangzana, a második esetben pont ellenkezőleg.

Ezt a két goldolkodást gyúrja össze a leggyakrabban használt VDA szabvány, ami lényegében megegyezik az ISO3832-vel és a DIN70020-1-sel. 

Ez esetben 200x50x100 mm-es élhosszúságú hasábokkal kell kitölteni a csomagteret. Mivel mindegyik térfogata 1 liter, ezért ahány ilyen hasábot be lehet tömni a csomagtérbe, annyi literes. Így végül nem növelik a csomagtér méretét irreálisan a kis kiugrások, viszont elég jól közelíti a tényleges használati tárgyakkal való megpakolhatóságot. A precíz gyártók jelzik, hogy a kalaptartó alatt vagy a plafonig értendő ez a szám, valamint megadják a szabvány számát is. 

Az olvasmány végére pár hatásvadász és szemtelen gondolat. Az autóiparban gyakori, hogy a verseny egyre inkább az egyes, tulajdonképpen számadatok turbózásává fajul, miközben pont az ergonómia, gazdaságosság szorul háttérbe. Nos vajon az 1960-as FIAT 500-as 30 l-es, vagy a 2010-es Opel Astra 310 l-es csomagtartójába kell nagyobbat emelni a 24-es pakk Soproni Ászokon?