Hordozható keménységmérők összehasonlítását hozta az a feladat, mely egy Nyugat-Magyarországi jármű-részegység gyárban merült fel.
A minőség tengelye… A szürkeöntvény tengelyeken - más vizsgálatok mellett - HB keménységet mérnek. Erre a feladatra, vagyis nagysorozatú mérésre, a cég egy évvel ez előtt vásárolt egy HB/HV/HRc telepített INTEGRAL keménységmérőt, mely az Affri szabadalommal védett „egygombos megoldás” alapján teljesen automatikusan mér. A nyomófej ráközelít a fix-asztalra, megcsinálja a lenyomatot, átvált az objektívre, mely automatikusan megkeresi a legjobb mérőkör-illesztést a lenyomati képhez. Mindez kb. fél perc és kijelzi az eredményt. A szoftvert a magyar szakemberek tanácsára még tovább is fejlesztették, a képernyőn felugró ablak figyelmeztet, ha az érték tűrésen kívüli.
Vastüdő a nagymamának… Felmerült a gondolat, hogyan lehetne a termelésben más részlegen még üzemelő kb. 20 éves munkában megfáradt Wolpert keménységmérőt felfrissíteni, vagy kiváltani? Akadt vállalkozó, aki az optikai rendszert felturbózná úgy, hogy a mattüveg ernyőt egy digitális kamera figyeli és leolvassa a lenyomatot. Szerintem ez olyan, mint egy 20 éves Videoton tv-hez, set top boxot venni. Az eredmény: fekete/fehér HD kép….
A mi megoldásunk egy Easy Brinell, hordozható digitális mikroszkóp. A keménységmérő közvetlen súlyterhelésű, a súlyok meg nem változnak, tehát a lenyomat-képzés teljesen oké; korszerűsíteni a lenyomat leolvasást kell, (de nem úgy, hogy a régi „képernyőt” bámulom digitálisan…). Az Easy Brinell digitális mikroszkópja leolvassa a lenyomatot, automatikusan kiértékeli és 20 mp alatt HB értéket ad! (ugyanúgy, mint a fent leírt INTEGRAL)
Előny:
Hordozható, tehát más gépekhez is alkalmazható, s korábban készített lenyomat is visszamérhető.
Hátrány:
Ezért a pénzért már egy új gépet veszek… Hát azért nem. Automata képkiértékelésű, 3000 kg–os HB-t biztos nem. Akkor meg veszek egy hordozhatót. Már 300 000-ért is van a neten.
Rendben, nézzük, mit tudnak a hordozhatók? (általános intelmek)
- Hordozhatót akkor használjunk, ha a telepített nem alkalmazható (már ha mérni akarunk, és nem saccolni…). Mikor is? Nagyon nagy a darab, nem lehet mozgatni, de nem is lehet belőle mintát kivágni – tartószerkezet, nyomástartó edény.
- Mivel itt kis benyomó-erők vannak, a felületnek überfrankónak kell lennie! Mennyire? Csak nézzék meg, minden gyári dobozban polírozott etalont küldenek az eszköz mellé.
- Mondtam én, hogy köszörült felületet nem lehet mérni? Nem. De az biztos, a mérési hiba nagy.
- Az eszköz merőlegesen tartandó a felületre. Erre kényes? De nagyon, és ne billegtessük.
Nézzük a módszereket
A visszapattanás-elven mérő. Említik Leeb, Shore, szkleroteszter néven is. Lényege, hogy elhisszük azt a tézist, miszerint a keményebb anyagról, magasabbra pattan a golyó. A fémvaliknak biztos lenne ellenvetése, de ők nem vesznek ilyet. És kik igen? Akik nagy tömegű darabot mérnek, és… lásd a fenti intelmeket!
„Nyomd le és szaladj el…!” Két füle van oldalt, egy zifferblattja fönt. Régen analóg, ma digitális módon tudatja a lenyomóval, mit gondol arról a behatolási mélységről, melyet elért az adott anyagban. Mi baj ezzel, hiszen Rockwell bácsi is behatolási mélységben alkotta a maga skáláját? (1 HRc=0,002 mm). Hát épp ez, ezeknél a jószágoknál nem ismert a matematikai összefüggés. Csak nyomkodjuk, és nem tudjuk, mekkora is lehet a benyomódás. Tessék belegondolni, 50 HRC= 0,1 mm, és ehhez Rocwelléknél 150 kg is elkel. Nahát, ekkorát nem nyom bele senki a kézijószág két füle közé… Akkor most mi van? Nem tudjuk. Nem tudjuk, mekkora behatolást nyilvánít a jószág 1 HRc-ek?! Mindenesetre sokkal kisebbet, mint a súlyterheléses gépek, ahol 50 HRc = 1 mm.
Végkövetkeztetés: minden felületi egyenetlenség, tartáshiba + reve, rozsda (brrr…) + konvex/konkáv felület, szórásban bosszulja meg magát; meg kidobott forintokban. Ne vegyünk? De, viszont előtte próbáljuk ki!!!!
UCI, vagy ultrahangos. Sokan azt hiszik, az ultrahang terjedési sebességén alapul a mérés. Nem. Egy gyémánt behatoló-testet rezegtet egy mikro-motor ultrahang-frekvenciával. Jó is lenne az egész, de a fenti intelmek (felületi érdesség stb.), itt is igazak. Istenem, mit meg nem tesz az emberiség, hogy megspórolja azt a 150 kilót!
Nem taglaltam minden módszert, de remélem meggyőztem a tisztelt olvasót: próba, próba, próba!
Vissza a történethez:
Keménységmérés kovácsolt szürkevas öntvény köszörült felületén, kézi műszerrel. Először a kétfülű lenyomhatósat vettük elő. Beégtünk vele. Billegett, finnyás volt a felület minőségére. Két egyformát nem mért. Akkor ez nem jó semmire? De, például hengerelt lemezeknél ideális. Nem gond a kis tömeg, és még a lemez közepén is mérhetünk.
Aztán darabot váltottunk, és egy szépenköszörültet (amin az INTERGRAL naponta bizonyít), tettünk a visszapattanásos EQUOTIP DL szondája alá (helyesebb lett volna D, ill. G fejet választani, de ezt kaptuk kölcsön a MINELL-től, hála ezért is). Na, ez már döfi! Szép egyforma oszlopok pattantak egymás mellé a grafikus kijelzőn. Tisztességesen szerény szórással, 3 értékből "INTEGRAL-közelit" mért. Bravó.
Tanulság? Legalább köszörült felület, biztos szondatartás, nagy tömeg (kb akkora mint aug 20.-án…).
Ja, hogy egy Proceq Equotip 3x-5x annyiba kelül, mint egy nyomkodós? Uraim, most mérünk, vagy mit akarunk? És akkor még nem is mondtam, az Equotip-et kalibrálni is lehet.
Mi lett ez után? Néhány száz méterrel arrébb, Európa egyik legnagyobb motorgyárába mentünk, ahol egy 11 éves Equotip teljesít szolgálatot.
Azóta már a második új generáció van a piacon. Tervezik lecserélni? Minek, tökéletesen működik!
